Part fifteen ~The end

Összepakoltam a félruhatáram. Szomorúan búcsúztam el a szobámtól, de mielőtt még elmentem, hagytam egy üzenetet a hűtőnkön. Csak egy kis cetlit amin egy apró szócska állt. "Sajnálom". Ennél többet nem tudtam, nem akartam mondani. Most csak annyira lett volna szükségem, hogy utoljára megöleljem Messit, és hogy utoljára érezhessem számon Neymar ajkait, de ezt most nem lehetett. Túl sok lett volna nekem a búcsúzkodás, és a válaszomat várták volna, ami most kimondva és érezve Neymar lett volna, hisz eleve az ő barátnőjének lettem kikiáltva, és milyen lenne már utána a pletyka rovatokban az, hogy utána a legjobb barátjával vagyok, plusz Neymarral annyi mindent átéltem, és Davit is nagyon megszerettem. A kis göndör szőke fürtjei, mogyoró barna szemeivel együtt nagyon fog hiányozni.
Utoljára körbenéztem a házban, majd rohantam is Angel kocsija felé. Könnyes szemekkel ültem be a járműbe, de barátnőm nem kérdőjelezte meg. Elindultunk a lakása felé. Az idő esős volt, ami még jobban lehangolt. Angelitával csendben ültünk egymás mellett, ezért unalmamban az ablakon versenyző esőcseppeket bámultam.
Lassan megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból, és egyenesen a lakásba tartottunk.  Angel csinált nekem teát, amit apró kortyokkal megittam, majd később elintéztük a repülő jegyem, és néztünk közel lakást, a stadiontól. Olcsón talált nekem egy viszonylag jó állapotban lévő berendezett lakást, ami csak havi 100 euró. Mivel nekem a havi fizetésem ott 500 euró lesz, belefér. Kicsit izgatott vagyok, de jó lesz. Remélem.
A barátnőm most hívta a szüleimet. Természetesen kihangosította, hogy hallhassam a beszélgetést.
-Jó napot Mrs. Santos! Angelita vagyok, Lola barátnője.
-Szia kedves!
-Azért hívtam önt, mert Lola meglett. Én vittem haza, hogy összepakoljon, mivel sürgősen el kellet utazni, mert megkapta a focista állást, és holnapra oda kell érnie.
-Miért nem szóltál hamarabb? Hogy legalább elbúcsúzhassak tőle.-szipogta anya.
-Épp ezért. Azt mondta nem menne neki most a búcsúzkodás.
-Teljesen megértem, de ha eléred kérd meg, hogy vegye fel!
-Rendben! Viszont hallásra!-köszönt el, majd kinyomta a telefont, majd rám nézett, és tudtam mit gondol.
-Majd valamikor felhívom!-tettem fel a két kezem.
-Rendben, de mi legyen a fiúkkal? Biztos még mindig keresnek.-mondta
-Küldök nekik egy üzenetet, hogy holnap jöjjenek a reptérre, pont abban az időben, hogy épp csak elbúcsúzni legyen már csak időm.
-Értem. Basszus, úgy fogsz hiányozni!-ölelt át,és közben éreztem, ahogy végigcsordul a hátamon pár könnycseppe.
-Ne sírj!-engedtem el és megtöröltem a szemét.-Tartjuk majd a kapcsolatot.
-Remélem is.-mondta majd feltűzte a haját.-Nem nézünk utoljára valami csurgós-csöpögős filmet?-kérdezte.
-Sírós csurgós-csöpögős vagy véres csurgós-csöpögős?-nevettem
-Sírós romantikus szarságot, amit szoktunk ilyen csajos estéken.-pattant fel.-Válassz filmet, addig én pattogtatok kukit!-mutatott egy könyves polcra ami tele volt DVD-kkel majd ki ment a konyhába. A Végtelen szerelem című filmet választottam, és be tettem. Addigra pont visszatért Angel egy tál popcornnal, és néztük is a műsort.
Reggel nehezen keltem. Angel segített ki cuccolni, majd egy öleléssel elbúcsúztunk, és indultam is a taxival.
A reptéren hamar becsekkoltam majd az előtérben vártam, hátha megjelennek a srácok, és meg is jelentek.
-Sziasztok.-köszöntem lehajtott fejjel.-El kell utaznom egy időre, de nem akartam búcsú nélkül távozni.-mondtam.
-Hát szia.-húzta a száját Messi, de én odamentem hozzá és átöleltem. Erre volt most szükségem. Háta mögül láttam Neymart, aki láthatólag menni készült, de ki másztam Leo karjai közül, és a srác után futottam.
-Ugye nem hiszed, hogy búcsú nélkül elmegyek?-fogtam meg a karját, amire ő megállt.
-Nem akarok elbúcsúzni, azzal a tudattal, hogy Messit választottad.
-Honnan veszed, hogy őt választottam?
-Őt ölelted meg először...-hajtotta le a fejét, de én utána hajoltam és megcsókoltam, amit viszonzott. Megfogtam a fejét, és visszahúztam, mert nehéz volt, úgy csókolózni, hogy neki le van hajtva a feje. Lassan éreztem kezét a derekamon, és könnyeit arcomon.
-Az Argentínába tartó gép 10 perc múlva indul, kérem szálljanak fel rá.-mondta egy női hang, és tudtam, hogy itt az ideje menni.
-Mennem kell, engedtem el a srácot, akinek vér vörös volt a feje, és kisírt a szeme.-Majd még találkozunk.-köszöntem el és már indultam is. Messziről integettem a két srácnak, majd elindultam a várakozóba, ahol már kérték is a jegyeket.
Az úton sírtam, és a közös képeimet néztem a srácokkal, de amikor megérkeztem, tudtam, hogy egy új élet vár rám....

2. évad -----> www.fckyoumodest.blogspot.hu <----- 2. évad

Part fourteen ~ Who is the better?

Sajnálattal közlöm, hogy ez az utolsó előtti rész :/ de csak azért lett ilyen rövid, mert ugye 3 évados a sztori és most jön a 2. évad rögtön a vége után, ahova iratkozzatok fel, ha érdekelne titeket: www.fckyoumodest.blogspot.hu

A kerék csak úgy zakatolt az agyamban. Még mindig azon törtem a fejem, hogy kit válasszak. Ott van Messi aki irtó édes, és nagyon imádok, de Neymarral annyi mindent megéltem. Azt hiszem talán az lenne a legjobb ha elszöknék. Így is tettem. Felvettem a levelet, amit még nem nyitottam ki, és ki keltem az ágyból. Egyenesen az ajtó felé sétáltam. Ki kukucskáltam, hátha nincs ott senki, és szerencsémre tényleg tiszta volt a levegő. Hátra futottam, és kimentem az erkélyre, ahol lemásztam a tűz létrán és futottam is. Miután már láthatólag távol voltam a kórháztól, lelassítottam, és egészen a metro állomásig gyalogoltam. Előkaptam a bérletem, és felmutattam az ellenőrökre, majd felszálltam random az egyik metrora, és egészen a végállomásig utaztam. Egy számomra tök idegen helyen szálltam le. Ott beültem egy kávézóba, ami mellett volt egy kis motel. Ott megszálltam. Még szerencse, hogy nálam volt a spórolt pénzem. Befeküdtem az ágyba, és az üzeneteimet olvastam. Rengeteget kaptam, és közben percenként hívtak. Nem akartam felvenni. Egyedül akartam maradni. Távol a gondjaimtól, távol mindentől.
Reggel ajtó kopogtatásra keltem. A portás volt, akinek a kezében egy csomó újság volt.
-Napi hírlap. Gondolom itt az isten háta mögött, csak kíváncsi, hogy mi folyik a nagyvilágban!-mondta.
-Kérek egyet!-feleltem, majd átadtam neki 1 eurót. Ennyibe került.
Visszafeküdtem az ágyba, és elkezdtem lapozgatni az újságot. A szemem megakadt egy rövid cikken.
"Neymar barátnője eltűnt
A focista újdonsült barátnőjét baleset érte, amiből pár napja felépült, viszont tegnap délelőtt az ágyából eltűnt. Családja, barátai próbálják megkeresni."
Mi a fasz? Nem is vagyok a barátnője. Honnan veszik ezt az idétlenséget? Na jó. Talán a sok nyilvános csókolózásból azt lehetett megítélni. Vagyishát. Nem tudom. Talán fel kellene vennem a telefont, vagy válaszolni az egyik üzenetre.
Bementem a fürdőszobába, és gondolkoztam, majd sírtam, végül arra jutottam, hogy csak Angelnak adom ki hol létemet. Szükségem van egy barátra.
Felhívtam Angelitát és elmondtam, hogy hol vagyok, meg megkértem, hogy egyedül jöjjön. A hangja remegett a telefonban, és hallani lehetett rajta, hogy sír. Persze megértette és elmondta, hogy egyedül jön. Ő az egyetlen egy barátnőm. Remélem tud segíteni....
Egy óra alatt ért ide és tényleg egyedül volt. Szorosan átöleltem, és megint kicsordult pár könnycsepp a szememből.
-Ilyet még egyszer ne csinálj!-súgta
-Nem fogok..-válaszoltam, majd pár percig csöndben voltunk, és szorosan öleltük egymást.-Nem bírok találkozni velük. Nem tudom, hogy mit tegyek. Nem tudok választani...-szipogtam.
-Nem lesz semmi baj.-simította meg az arcomat.-Amúgy kinyitottad már a levelet?-kérdezte
-Öhm nem. De azt hiszem itt az ideje.-mosolyodtam el.
Elővettem a borítékot, és lassanként kinyitottam. Kihúztam belőle a levelet, és mielőtt a félbehajtott papírt felhajtottam volna, nyeltem egy nagyot, majd fellélegeztem. Végignéztem betűről-betűre a szememmel, és elsírtam magam. Oda fordultam a barátnőmhöz, aki aggódva tekintett rám.
-Felvettek..-suttogtam, mire a lány átölelt.-De itt az áll, hogy holnap indulnom kell, mert holnaputánra ott kell, hogy legyek.-sóhajtottam.
-Ez tök jó! Mire vársz még? Haza viszlek, pakolj be, és holnap kiviszlek a reptérre. Ma meg együtt megvesszük a jegyet!-mondta izgatottan Angel.
-Igen, de anyuék? Ők nem keresnek engem?
-Oda szólok nekik, hogy elolvastad a levelet és azért tűntél el, mert elutaztál. De ezt az után kell mielőtt összepakolod a cuccaid, mert különben haza mennek, és ugye te így már nem akarsz találkozni senkivel, az estét meg nálam töltheted.-lelkesedett egyre jobban a lány.
-Tetszik az ötlet. Így még választanom sem kell. És megérdemlik, hogy boldogok legyenek, nélkülem...


Sorreh a rövid rész miatt, de a kövi az utcsó rész :( de csak ebből az évadból :) szval akit érdekel a második évad iratkozzon fel a legelején megemlített helyre :)) az remélhetőleg több részből fog állni ^^ 

Part thirteen ~ Stay

Ebben a részben rengeteg gif lesz. :) Nem tudom. Lehet, hogy ez valakinek jó, de lehet, hogy valakinek rossz. A rész erősen 16+-os.

Azt hiszem kinyíltak a szemeim, de minden sötét volt körülöttem. Felkeltem az ágyról, és kimentem. Egy üres kórházi folyosó tárult elém. Körbe néztem. Két oldala volt. Az egyik üres, és a másik oldalon mintha állt volna valaki. Az a forma megindult felém, és közben arról kapcsolódtak le a villanyok fokozatosan. Elkezdtem rohanni a másik irányba. Mikor már az összes lekapcsolódott, addigra én már egy másik szobában voltam. Leültem a sarokba, majd hangokat hallottam. Egy magas női hangot. Egyfolytában csak két mondatot ismételgetett. "Megfogsz halni! Ezt nem élheted túl!" 


Kiakartam jutni a szobából, de az ajtó bezáródott.
-Mi történik velem?-ordítottam hisztérikusan.
Befogtam a fülemet, és a térdemre hajoltam
Egy idő után eltűnt minden, és megint csak a sötétséget láttam, meg hangokat hallottam. Már pár szót értettem is.
-Ide nem jöhet be! A lány erősen rázkódik. Mindjárt beadunk neki egy nyugtatót, és utána kedvükre látogathatják.
Rázkódom? Tehát, rázkódnék? De hogy? Mint egy olyan aki fázik, vagy mint egy elmebeteg? Azt hiszem az utóbbi, mivel kezdtem én is érezni. Szédültem, majd hirtelen erős szúrást éreztem a bal karomon. Biztos most kaptam meg a nyugtatót.

Megszűnt a rákódás. Olyan érzésem lett, mintha csukott szemmel feküdnék az ágyon ébren, mert mindent hallottam és éreztem, de mégsem tudtam kinyitni a szemem, vagy megszólalni. Viszont az már egy jó jel volt, hogy éreztem a friss levegőt, ahogy végig simul a kezemen.
Hirtelen Messi hangjára lettem figyelmes. Épp be akart kérezkedni, és be is jutott a szobámba. Éreztem, ahogy végig simítja kezét a hajamon, majd azt is, ahogy homlokon puszil. Éreztem ahogy megfogja a kezem, majd hallottam, ahogy hozzám szól.
-Tudom, hogy Neymar és közted régebb óta van valami, mint köztünk, de én szeretlek. Mindent megtennék érted. Csodás anyukája lennél a kisfiamnak. Nálad senkit sem szerettem a jobban. Megértem, ha nem mellettem döntesz, de kérlek maradj életben, mert nélküled nem tudnék létezni.-mondta, majd éreztem, ahogy rám cseppen egy könnycsepp.-Csak annyit kérek maradj életben!-szipogott, majd hallottam ahogy elsétál, és az ajtóm becsukódik.
Ha jó az idő érzékem pár perc telt el, és jött a következő látogatóm. Egyenlőre nem tudtam ki az, mert csak a lépteit hallottam, majd éreztem, ahogy leguggol mellém, és megsimítja a karom, de nem szólt. Egy ideig néma csönd, volt, majd egy sóhajt hallottam, és végül Neymar hangját hallottam meg.
-Nem tudom, hogy tehetted ezt, hogy a legjobb haverommal együtt vagy titokban, majd letagadod hogy mi is együtt voltunk, meg azt is hogy Messivel. Viszont azt tudom, hogy kibaszottul szeretlek és ha felépülsz kibaszottul döntsél, mert én elhiszem, hogy mindkettőnket szeretsz, de azt nem hiszem, hogy mindkettőnket ugyan annyira. Tudom, hogy okosan fogsz dönteni, még akkor is ha Messit választod. Igaz azt nem élném túl, de az a legfontosabb nekem, hogy boldog legyél.-szólalt meg végül. Úgy éreztem, hogy végig csordult a szememen pár könny. Majd a srác lágy csókját éreztem ajkaimon. Annyi mindent éreztem és ez csodálatos volt, még akkor is, ha tudtam, hogy ha egyszer fel kelek, döntenem kell két csodás srác között. Az lenne a legjobb ha megdöglenék.
Telt az idő. Ha nem tévedek akkor körülbelül egy-két óra telt el és annyi idő alatt senki sem látogatott meg, viszont abban az időben vagy tízszer néztek rám az ápolónők. Azt hittem most jönnek be tizenegyedjére, de tévedtem. Angel szipogására lettem figyelmes. Hallottam ahogy megreccsen a térde, miközben leguggol mellém. Megfogta a kezem közben pedig egyfolytában sírt. Ezt onnan tudtam, hogy tiszta víz lett a kezem.
-Lola, muszáj maradnod. Bízom benne, hogy így lesz, sőt tuti! Kaptál egy levelet arról a focis bigyuszról, de még senki nem nyitotta ki, így elhoztam neked. Ha felébredsz nézd meg! Az asztalodra teszem. A lényeg az, hogy a családod azért nem jött, be mert nem akarnak így látni, de kint imádkoznak érted, úgy ahogy én is. Csak annyit kérek, hogy maradj!-mondta, majd próbáltam megerőltetni magam, és megmozdítani a kezem. Azt hiszem sikerült. Lassan elindítottam, és reméltem, hogy megtalálom vele Angelita kezét. Mikor hozzá értem, lassan végigsimítottam. Kinyílt a szemem is és a lányra néztem. Szavakat még nem tudtam kinyögni, de rá mosolyogtam.-Úristen! Azonnal orvost!-üvöltötte, majd ráncigálta a nővér hívómat.-Te jó ég, te élsz! Annyira szeretlek!-ölelt át. Közben megérkezett az orvos is. Lekapcsolt rólam valamit, majd elvittek egy gyors vizsgálatra. Mikor vége lett elmondta az orvos, hogy semmi komolyabb sérülésem nincs, csak agyrázkódásom volt, szóval hamarosan haza mehetek, de pár napig még bent kell lennem a biztonság kedvéért.

Part twelve ~ Accident

Egyre kevesebb az olvasó. Nyugodjatok meg. Ha ennyire nem tetszenek az új részek abba hagyom. Írom tovább magamnak :)

Neymar ajtója előtt álltam. Lassan nekiiramodtam és kopogtattam. Nem kaptam választ, ezért megfogtam a kilincset és lehajtottam. Az ajtó nyílt.
-Neymar?-léptem be az ajtón.
-Lola, tűnj innen a francba!
-Mi? Most miért?-kérdeztem, közben meg a sírógörcs kerülgetett, Kurva anyádat Piqué!
-Piqué hívott. Megkérdezte miért hazudtam azt, hogy együtt vagyunk, ha te Messi barátnője vagy...
-Ez a hülye Piqué kavarja a szent szart. Egyikőtökkel sem vagyok együtt!!!-ordítottam, mire Neymar odarohant hozzám.
-Ja. Gondolhattam volna, hogy egy olcsó kis ribanc vagy aki mások érzéseivel játszadozik!
-Rohadj meg Neymar!-adtam meg a végszót, majd sírva kirohantam. Kiültem az ajtó elé és sírtam. Bánatom mellett ajtó nyikorgást hallottam, majd apró lépteket. Bíztam benne, hogy a srác az, de csak Davi volt az. Leült mellém, és kis kezével megsimította a karomat.
-Apa isz szíj ész te isz. Mijért?-kérdezte
-Azért drágaságom, mert olyanokat mondtunk egymásnak amit megbántunk.-simítottam meg a fejét.
-Akkoj mijért nyem kéjtek bocánatot egymásztól?-érdeklődött tovább.
-Mert nekünk nincs akkora szívünk mint neked!-öleltem át, mire hozzám bújt.
-Bocsánat.-jött a háttérből. Megfordultam, és Neymar állt ott.
-Nem, én boccs.-hajtottam le a fejem, és odajött hozzánk. Átölelt mindkettőnket.
-Nem akarlak elveszíteni!-súgta a fülembe a srác.
-Én sem tervezem, hogy elveszítelek.-mosolyogtam, majd megcsókolt. Ezt a jelenetet a kis srác mosolyogva nézte végig.
A nagy ölelkezések után elindultam Messihez. Elakartam neki mondani, hogy Neymart szeretem, de mikor odaértem, ez a tudat eltűnt belőlem. Mikor a srác kinyitotta az ajtót, egyből lerohantam. Megcsókoltam, majd tovább fajult a dolog. Nem tudok köztük dönteni. Az a gond, hogy mind kettőt nagyon megkedveltem.
*másnap reggel*
Lionelnél ébredtem. Lassan ki keltem az ágyból, és felöltöztem. A telefonom pittyegni kezdett.
"Foci bemutató ma 13:30kor"
Teljesen ki ment a fejemből, hogy ma mutatom be ember előtt a 'tehetségemet', hogy utána bekerülhessek egy nagyobb női football csapatba.
-Leo, nekem mennem kell bemutatóra.-mondtam, majd mire kaptam egy válasz ami a 'jó' volt, elindultam haza, és elkészültem. A focira meg már a saját kocsimmal mentem.
Hamar odaértem a meghallgatásra. Felvettem az edző cuccom, majd gyakoroltam kicsit, végül a nevemet mondták. Összeállítottak engem, meg pár lányt az egyik női focicsapat ellen. Nagyon izgultam a kezdet előtt, de kezdtem belejönni. Igaz nem nyertünk, de legalább rúgtam egy gólt. 3-5-re kaptunk ki, de remélem az plussz pontnak számít, hogy ebből én lőttem az egyik gólt.
Miután végeztünk, odahívtak engem, meg a többi lányt. Vagyis az összes lányt, az előttünk lévőket is, mert ahol én játszottam az volt az utolsó csapat. Összesen 10 csapat volt. Azt mondták, ha egy hónap múlva nem jelentkeznek nagyon rossz voltál és tuti nem vagy bent, ha jelentkeznek akkor sem biztos, hogy bent vagy, mert lehet tenned kell egy pótvizsgát, de van olyan is, hogy egyből bent vagy. Remélem én az utóbbi leszek.
Erről az egészről a srácok nem tudtak. Sőt, én is elfelejtettem, szóval érthető miért nem szóltam nekik, de talán így jobb.
Útközben piros lámpát kaptam. Előkaptam a telefonom, és közben két üzenetem is jött. Messitől meg Neymartól.
Neymar: "És én még hittem neked. Baszki Lola döntsd el kit szeretsz!"
Messi: "Beszélnünk kell, cuki!"
Tudtam, hogy ez már nem jelent jót. Egy kicsit megálltam egy benzin kútnál, és arcot mostam, közben végig gondoltam a dolgokat. Fogalmam sem volt, hogy kit válasszak.
Visszaültem a kocsiba, és elindítottam. Minden porcikám remegett, és arcomon könnycseppek folytak végig, közben az agyam járt. Egy részem azt akarta, hogy Messi a másik meg, hogy Neymar, de legbelül tudtam jól, hogy egyikőjüket sem akarom megbántani így a legjobb lenne, ha egyikőjük sem. Nem tudom miért tettem, de vezetés közben elkezdtem válaszolni az sms-ekre, majd hirtelen minden sötét lett körülöttem. Nem éreztem semmit.
Hangokat hallottam. Pár sürgető hangot, és szirénákat, de nem éreztem semmit, és nem is láttam semmit. Mi történt? Balesetem lett volna? Nem értettem tisztán mindent. Olyan volt, mintha azok az emberek suttogva ordítanának, de nem tudom mit. Idővel tapintásokat éreztem, majd csipogást hallottam. Biztos most kapcsoltak rá egy gépre a kórházban. Próbáltam kinyitni a szemem, de nem sikerült. Hirtelen elcsendesült minden és....

Part eleven ~ I drive to your heart

Drágaságok! A blog csak 30 részből fog állni 50 helyett mivel úgy is lesz 2. sőőt nagyon úgy tűnik 3. évad is. Nagyon elszeretném már kezdeni és itt nincs sok ihlet :/ De remélem nincs harag. Addig is irakozzatok fel a 2. évadhoz:  F*ck You Modest. További infók a csoportban: Klikk ide!


A sütés-főzés elég jól sikerült. Egymásnak adtunk kóstolót a saját főztünkből, majd Davi volt a döntő bíró. Hát persze, hogy nyertem. Csak megérte az egy éves főző suli.
Kaja készítés után, lefektettük együtt Davidet, majd Neymar berakott egy filmet. Azt mondta, hogy a kedvenc filmje. A Csillagainkban a hibát néztük.
-Nekünk is lehetne 'örökkénk'.-kezdte.
-Mert?
-Mert.
-Mert?
-Mert....Látod meg is van!-nevetett.
-Hülye vagy.-mondtam cinikusan.
-És te ezt szereted bennem.-folytatta, majd megölelt. Végig puszilgatta a nyakamat, és a fülembe suttogta.
-Nem jössz?
-Mert?-néztem a szemébe.
-Mert.-válaszolta, mire mindketten elnevettük magunkat.-Még mindig nem állsz készen?
-De. Csinálhatjuk.-adtam be a derekam. Levette a pólómat, közben folyamatosan csókolóztunk. Én is levettem az ő pólóját, és végig simítottam a hátát, amibe beleremegett. És jött a többi ruha darab. Jó volt vele, és elmondhatatlan.
Reggel mellette ébredtem, a pólójában voltam. Nem bántam meg. Óvatosan ki keltem az ágyból és lefürödtem. Fürdés után csak egy köntösbe bújtam, és vissza mentem a szobába megnézni Neymart. Mivel láttam, hogy még alszik, leosontam, és készítettem neki reggelit, majd tálcán felvittem neki a szobájába. Egy puszival keltettem, és az ölébe helyeztem a finomságokat, majd teával a kezemben, leültem hozzá.
-Jó reggelt!-mosolyogtam, és belekortyoltam a forró italba.
-Jó reggelt.-felelte, majd elkezdte inni a teát.-Köszi, hogy csináltál nekem reggelit.-hálálkodott.
-Semmiség. Korán kelő vagyok, és úgy sem volt jobb dolgom.
Reggeli után, Neytől kaptam egy inget, amit megcsináltam pólónak, és az előző napi gatyámat vettem fel.
-Neymar, el kell mennem. Most jutott eszembe, hogy ma teszem le az utolsó vizsgát a jogsimhoz.
-Rendben. De azért ugye látlak ma még?-kérdezte, majd átkarolta a derekamat.
-Persze.-mosolyogtam, majd elindultam. Felszálltam egy buszra, ami pont a vizsgához vitt. Igaz kellett egy kicsit sétálni, de most az tök mindegy.
Megkerestem az oktatót. Mikor megtaláltam, elkezdett a szívem hevesen kalimpálni. Az utolsó vizsga és meg van a jogsim.

*3 óra múlva*
Az egész tök könnyen ment. Ment a parkolás, a váltás, a gyors hajtás meg stb. Meglett a jogsim. Eszméletlen boldog voltam. Felhívtam Messit, hogy vigyen haza. Helyesbítek. Hozza el a kocsiját, hogy vezethessem.
Elő kaptam a mobilom és hívtam is. Negyed óra alatt ért ide, és nagy nehezen, de rá beszéltem, hogy vezethessem a kocsiját.
Elvezettem a házukig, majd behívott.

Mikor beértünk a házba Lionell becsukta az ajtót, majd egyből rám vetette magát.
A nyakamat kezdte el puszilgatni, apró csókokkal lepte be. Bevallom, jól esett. Az ő érintése mindig olyan puha és gyengéd, érzem bent a szeretetét. De mégsem olyan, mint Neymaré... Jézusom!
- Messi ne!- löktem el magamtól a fiút.
Messi csak nagyokat pislogott rám. Nem tehetem ezt Neymarral, sem senkivel! De Messit is szeretem. Talán igaza van Angelnek. Megfogom tenni, de nem most. Viszont most magyarázatot kell adnom az előttem ülő döbbent fiúnak. Számat pont beszédre nyitottam, mikor Messi megszólalt.
- Tudom, még nem állsz készen.- törődött bele
Okosabbnak láttam, nem megbántani őt az igazsággal ezért heves bólogatásba kezdtem. Tudom, nem szép dolog valakit félre vezetni, viszont megbántani sem szeretném őt ezért jött a kegyes de mégis kegyetlen hazugság.
- Akkor mit szeretnél csinálni?- húzta kényszer mosolyra száját
- Ha nem gond, most inkább hazasétálnék.- meredtem magam elé
Messi, csak felállt és az ajtó felé vette az irányt. Látszik rajt, hogy nem érti mi játszódik le bennem. Fáj amit tettem, de mégis jobbnak láttam mint megmondani neki az igazságot. Egy sóhaj közepette felkeltem a kanapéról és ajtó felé vettem az irányt. Messi már épp tette kezét a kilincsre mikor az ajtó kivágódott és Piqué lépett be rajt.
Egyből rám nézett, majd Messire.
- Te nem Neymar barátnője vagy, Lola?- mosolyodott el kedvesen
- Barátnője?- kapta felém fejét Messi
A tervemnek lőttek, köszönöm Piqué!
-Nem Piqué. Nem járok senkivel.-kapkodtam a tekintetem.
-Ezt honnan veszed haver?-tette csípőre a kezét Messi.
-Neymar mesélte.-vakarta a fejét Piqué.
-Akkor most mi van?-nézett rám a srác.
-Piqué, Tűnés!-csaptam rá az ajtót, majd Leora ugrottam és megcsókoltam.
-Neymar csúnyán átverte szegény Piquét.-hazudtam, de akkor is. Ahj. Tudom ez nem szép dolog.....
Utána még sokat voltam Messinél, vele is megnéztünk pár filmet. Például a Terápiás szerelmet, Elrabolva egy és kettőt.
De vele más volt, mint Neymarral. Mikor Neymarral vagyok úgy érzem, hogy az életem mesébe illő és tökéletes. Szörnyen fáj amit most teszek, nem mellesleg pedig vehetjük megcsalásnak amit jelenleg csinálok, dehát igen, megcsalom Neymart. Mikor ebbe belegondoltam a szívem összefacsarodott és úgy éreztem, hogy nem is vagyok ember. Hogy tehetem ezt két ilyen fantasztikus emberrel, mint ők? Mindent megtesznek értem és a legvégén mindkettőjüket meg fogom bántani. Messi megérdemelné, hogy tudja a teljes igazságos Neymar pedig, hogy valaki teljes szívből szeresse. Szeretem Neymart, de valami féle fura kötődést érzek Messihez is, rettenetesen félek elveszíteni őt.
Gondolataimból telefonom csengőhangja ébresztett fel. Egyből a képernyőre kaptam a fejem és a Neymar felirat világított rajt. Gyorsan kinyomtam a telefont mielőtt Messi észrevenné, majd az időre pillantottam, 21:28.
- Jézusom már ennyi az idő? Rohannom kell!- ugrottam fel Messi öleléséből
- Mi mi van? Ki hívott az előbb?- indult el utánam
- Semmi, rohanok!- csaptam be magam után az ajtót
Egészen a sarokig futottam a gondjaim elől, majd megint csengőhangomra lettem figyelmes ismét Neymar. Gyors felvettem a telefont.
- Szia Kicsim! Eljönnél értem?- hadartam el gyorsan
- Persze, de mégis hol a fenébe vagy?- Kérdezte zavarodottan
Remélem Piqué nem beszélt vele azóta!
- Fogalmam sincs!- néztem körbe- Fogok egy taxit és nálad találkozunk!- nyomtam ki a telefont
Taxit gyorsan fogtam is és Neymar háza előtt megállva nagy levegőt vettem és kifizettem taxit, majd kiszálltam az autóból.

Part ten ~ Go to the police

Sziasztok! Örömmel jelentem, hogy facebook csoportunk is megnyílt. Teli lesz friss hírekkel, meg oda mindig leírok egy részletet az aktuálisan következő részről! Megtekintéshez katt ide!
Ezt a részt Dömötör Ginának ajánlom, egyik olvasómnak! :) Boldog szülinapot!!

Délben keltem. Még mindig fájt mindenem, de már nem volt vészes. Felkeltem, de abban a pillanatban meg jelent Neymar, és leült mellém az ágyra. Megsimította az arcom, majd elkezdett komolyodni a tekintete.
-Mi történt tegnap veled?-kérdezte. Nem tudtam mit tegyek. Nem akartam elmondani, de még is ki jött.
-Alejandro történt.-hajtottam le a fejem.
-A pasid történt?-vonta fel a szemöldökét.
-Igen, ő. Azt hittem meg fogok halni!-sírtam el magam. Neymar elkezdte a kezével a könnyeimet törölgetni.
-Nem kellett volna veled újra összejönni. Szerintem jelentsd fel, amíg van bizonyítékod!
-Dehogy jelentem fel! Ő életem első szerelme és remélem utolsó is!-hadartam.
-Mi van? Vissza akarsz hozzá menni ezek után is?-döbbent le a srác.
-Azt mondta szeret. Engem senki más nem szeret...szerelemből.-söpörtem a fülem mögé kapkodva a hajam.
-Ezt látod nagyon rosszul gondolod Lola. Biztos nagyon beverhetted a fejed, vagy nagyon megverheted, mivel nem vagy észnél. Hülyeségeket hadarsz itt nekem.
-Mi van? Te? Szeretsz? Te csak ágyba akarsz vinni! Minden híresség ilyen.
-Lola, ha ágyba akartalak volna vinni, az már rég megtörtént volna.-mosolygott perverzen.
-Látod? Undorító vagy! És tudod mit? Megyek megkeresem Alt és megbeszélem vele.
-Tudod mit? Takarodj innen!-mutatott az ajtóra, mire dühösen elindultam.
-Seggfej-motyogtam, mire odarohant hozzám.
-Tudod, ha szereted ezt a gyereket, akkor nem értem tegnap miért mondtad, hogy engem szeretsz, meg miért csókolóztunk annyiszor. Felőlem rá vághatod, hogy az nem igazi csók volt, de akkor az azt bizonyítja, hogy mekkora ribanc vagy!-dühödött fel, én meg összeestem. Leültem a földre és elkezdtem zokogni. Baszki de gáz vagyok.
-Ez jellemző rád. Inkább visszamész egy olyan sráchoz aki kétszer megbántott, ahelyett, hogy feljelentenéd a picsába és olyat keress aki tényleg szeret, most meg sírsz. Mint egy gyerek. Szánalmas vagy.
-Tudod, mikor tegnap mondtam, hogy szeretlek, azt úgy gondoltam mint barát, de gőzöm sincs miért csókoltalak meg. Talán azért mert rossz helyzetben voltam, és jót is akartam érezni. És igen, tudok róla, hogy mostanság elvetettem a sulykot, és csókolóztam veled, úgy, hogy van pasim, de te nem tudod miken megyek keresztül. És igen, visszafogok menni hozzá, mert nem akarom feljelenteni, mert a szüleim nem tudhatják meg mi történt. Nem, nem hiszem, hogy újra összejövök vele, azt csak úgy mondtam, de beszélni fogok vele. Felőlem le ribancozhat, meg ilyenek, de akkor rám ne számíts soha többet. Azt hittem, hogy te más vagy. Főleg tegnap, mikor segítettél nekem. Talán tévedtem.
-Lola én.....-kezdte de félbe szakítottam.
-Sajnálod? Nem érdekel! Már itt sem vagyok. Te mondtad, hogy takarodjak innen. Viszlát Neymar.-keltem fel, és elviharoztam. Ki mentem a házból, majd hívtam egy taxit. Megérkezett, majd elmondtam a kocsma címét.
A kocsiban ülve sokat gondolkoztam, majd rájöttem, hogy hülyeség lenne velem beszélni. Igaza volt Neymarnak. Fel kell jelentenem. De ez nem azt jelenti, hogy nem haragszom a srácra.
-Elnézést! Meggondoltam magam! A rendőrségre vigyen, kérem!-jelentettem ki, mire a sofőr bólintott egyet.
Hamar ott voltunk. Kifizettem a taxi árát, és nagy levegőt vettem. Elindultam a bejárat felé. Egy rendőr állt az ajtó előtt.
-Segíthetek?-kérdezte, mire előszedtem, minden bátorságomat, és kiböktem.
-Tulajdonképpen igen. Felszeretnék jelenteni valakit, testi bántalmazás miatt.-kezdtem, mire egy ismerős hangot hallottam a hátam mögül.
-Ki bántott?-jött a hátam mögül a hang. Hátra pillantottam. Alejandro volt az.
-Bakker.-suttogtam magamban, de azt hiszem a zsaru meghallotta.
-Kérem, ez az úr bántotta önt?-mutatott a hátam mögött lévő srácra, én meg behunytam a szemem és nagy lélegzetet vettem.
-Hát...-kezdtem el, de Al közbe vágott.
-Már elnézést, de miért bántanám? Egy rendes férfi vagyok, nem mellesleg a barátja.-tárta szét a karját, én meg kezdtem egyre dühösebb lenni.
-Igen ő volt. És bazd meg ne tettesd az ártatlant. Becsaptál. Elcsalogattál egy olyan helyre ahol senki sincs, majd megkéseltél-itt épp letépem a derekamról a ragtapaszt, és a zsarunak mutatom, utána meg a nyakamat.-majd hátra löktél, és megütöttél.-mutattam a kék-lila combomra.
-Vigyázz a szádra!-emelte meg a mutatóujját az ideges srác.
-Ez igaz, fiatalember?-nézett kérdőn a rendőr Alejandrora.
-Már hogy lettem volna én? Ez a cafka hazudik! Nem tudta bizonyítani. Akkor fényképezte le volna vagy nem tudom.-artikulált, mint egy elmebeteg, Várjunk csak. Az is.
-Fiam, szerezz magadnak egy ügyvédet!-nézett rá a zsaru. Igen ez után jött az elmebeteg tekintete, amit nekem szánt. A nyakamat behúztam, majd az arcomat a kezembe temettem. Féltem. Nem akartam azt, hogy megússza, mert ha úgy lesz lehet, hogy utána nevetve fog élve eltemetni, vagy ki tudja.
Megadtam a zsarunak a számom, hogy majd értesítsen. Utána elkezdtem csak úgy elsétálni onnan, és felszálltam egy buszra, amit nem tudtam, hogy merre tart. Megcsörgettem Neymart, de egy csengés után lekapcsolt. Ezután Messit próbáltam meg. Valakinek csak haza kell dobnia, mert ez a busz fogalmam sincs hova visz így két megálló után leszálltam. Szóval miután leszálltam megpróbáltam Leot felhívni.
-Szia Messi! Eltudnál értem ugrani?-kérdeztem.
-Szia cuki! Igen persze. Hova?-felelte, majd elmondtam a pontos címet. Vagyis azt ami a táblán volt.
Amíg nem érkezett meg a telefonomat nyomkodtam, de viszonylag hamar megjött. Egy szájra puszival köszönt, amit viszonoztam. De miért? Mindegy. A lényeg, hogy haza vitt, és utána áthívtam Angelt. Elmondtam neki, hogy feljelentettem azt a rohadékot, és hogy érzek valamit Neymar és Messi iránt, de Neymar most haragszik rám, viszont akkor sem érezhetek két valaki iránt valamit....Azt tanácsolta, hogy randizzak mind kettővel, és, hogy kinél érzek többet. Talán még átgondolom.....


*1 héttel később*

Mindenki összegyűlt a bíróságon. Ott voltam én, Angel, Alejandro, az ügyészek, a bíró stb. Láttam, hogy nagyon izgul, de nálam biztos nem izgult jobban. Féltem, hogy ha ő nyeri a pert, akkor én halott leszek, ha meg megnyerem, akkor nem látom öt évig ezt a mocskot. Négy órán át ment a vita. Nagyon durva volt. Angel majdnem felpofozta Al-t, de mi nyertünk. Sírtam örömömben, majd a barátnőm nyakába ugrottam. Haza indultunk. Elővettem a telefonom, hogy felhívjam Neymart, de eszembe jutott, hogy egy hete bármikor hívom nem veszi fel.
-Angel, elvinnél Neymarhoz? Már aggódom miatta.
-Úúú cica! Megfogadod a tanácsom?
-Nem fogok velük játszadozni!
-Na mindegy. Persze elviszlek.-mondta a végszót, majd elindultunk a sráchoz. Amint odaértünk, kiugrottam a kocsiból, és rohantam az ajtóhoz. Becsöngettem. Neymar, Davi Luccával állt az ajtóban, amit amint meglátott, igyekezett rám csapni.
-Várj!-tettem a lábam az ajtóhoz, hogy ne tudja becsukni.
-Mit akarsz?-forgatta a szemeit.
-Feljelentettem Al-t. Most voltam a bíróságon. Megnyertem a pert.-feleltem.
-Gratulálok.-mondta cinikusan.
-Figyelj, Ney. Én semmit nem gondoltam komolyan abból amit mondtam. Kérlek ne haragudj!-öleltem meg.
-Gyere beljebb, ne itt sírj!
Be mentem a házba. A kis David átölelte a lábaimat.
-Öjülök, hogy játjak!-mosolygott.
-Én is örülök neked Davi.-simítottam meg az arcát, amire Neymar is elmosolyodott.
-Nem csak ő örül neked..-adta be a derekát, majd közelebb jött hozzám, és átölelt. Végig simította a hátam, közben a nyakamat puszilgatta. Éreztem ahogy minden porcikám bele remeg.
-Most, hogy már nem vagy együtt azzal az elmebeteggel, nincs lelki ismeret furdalásod, ha megcsókollak?-súgta a fülembe.
-Nincs-mosolyogtam, majd megcsókolt. elkezdte az ajkamat harapdálni.
-És ma este nincs kedved mást is csinálni?-kérdezte perverz mosollyal. Tudtam mire gondol, de nem tudtam úgy lefeküdni vele, hogy Messi iránt is érzek valamit.
-Még nem állok rá készen.
-Nem baj.-mondta, majd folytattuk a csókot. A kis Davi figyelte végig az egészet, ezért abba hagytam.
-Apa, ő olyan nyeked minty Bjuna?-nézett boci szemekkel a kisfiú.
-Nem, ő sokkal többet jelent nekem nála.-simította meg a kis srác fejét, majd rám nézett.
-Ez igaz?-kérdeztem.
-Igen.-válaszolta, majd hátrasimította a hajam, és megint megcsókolt. Levegő hiány miatt abba hagytuk. Oda mentem a kis sráchoz, és leültem elé. Elkezdtem méregetni a tekintetemmel, majd nevettem egyet.
-Hát...helyesebb lesz mint az apja!-röhögtem, majd egy puszit nyomtam Davi arcára.-Csináljak vacsorát?-álltam fel, majd Neymarhoz sétáltam.
-Nem csináljuk meg együtt?-vett fel egy kötényt, mire ösztönösen nevetni kezdtem. Oda rohantam a hűtőhöz, és keresgéltem..................

A második évadról még több info

A második évad egy leleplező fanfiction lesz, ahol megtudjátok, hogy lesz két átlagos lány élete egy hamis kicsit sem átlagos világ. Persze az a blog ennek a blognak lesz a folytatása, és nem kell megijedni. Mivel én nem tudom, hogy ti még melyik focistát ismeritek/szeretitek, itt a lehetőség, hogy döntetek melyik focista legyen még benne a fanficben..
James Rodríguez vagy Mario Götze
/a válaszokat komiba kérem/