Part fifteen ~The end

Összepakoltam a félruhatáram. Szomorúan búcsúztam el a szobámtól, de mielőtt még elmentem, hagytam egy üzenetet a hűtőnkön. Csak egy kis cetlit amin egy apró szócska állt. "Sajnálom". Ennél többet nem tudtam, nem akartam mondani. Most csak annyira lett volna szükségem, hogy utoljára megöleljem Messit, és hogy utoljára érezhessem számon Neymar ajkait, de ezt most nem lehetett. Túl sok lett volna nekem a búcsúzkodás, és a válaszomat várták volna, ami most kimondva és érezve Neymar lett volna, hisz eleve az ő barátnőjének lettem kikiáltva, és milyen lenne már utána a pletyka rovatokban az, hogy utána a legjobb barátjával vagyok, plusz Neymarral annyi mindent átéltem, és Davit is nagyon megszerettem. A kis göndör szőke fürtjei, mogyoró barna szemeivel együtt nagyon fog hiányozni.
Utoljára körbenéztem a házban, majd rohantam is Angel kocsija felé. Könnyes szemekkel ültem be a járműbe, de barátnőm nem kérdőjelezte meg. Elindultunk a lakása felé. Az idő esős volt, ami még jobban lehangolt. Angelitával csendben ültünk egymás mellett, ezért unalmamban az ablakon versenyző esőcseppeket bámultam.
Lassan megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból, és egyenesen a lakásba tartottunk.  Angel csinált nekem teát, amit apró kortyokkal megittam, majd később elintéztük a repülő jegyem, és néztünk közel lakást, a stadiontól. Olcsón talált nekem egy viszonylag jó állapotban lévő berendezett lakást, ami csak havi 100 euró. Mivel nekem a havi fizetésem ott 500 euró lesz, belefér. Kicsit izgatott vagyok, de jó lesz. Remélem.
A barátnőm most hívta a szüleimet. Természetesen kihangosította, hogy hallhassam a beszélgetést.
-Jó napot Mrs. Santos! Angelita vagyok, Lola barátnője.
-Szia kedves!
-Azért hívtam önt, mert Lola meglett. Én vittem haza, hogy összepakoljon, mivel sürgősen el kellet utazni, mert megkapta a focista állást, és holnapra oda kell érnie.
-Miért nem szóltál hamarabb? Hogy legalább elbúcsúzhassak tőle.-szipogta anya.
-Épp ezért. Azt mondta nem menne neki most a búcsúzkodás.
-Teljesen megértem, de ha eléred kérd meg, hogy vegye fel!
-Rendben! Viszont hallásra!-köszönt el, majd kinyomta a telefont, majd rám nézett, és tudtam mit gondol.
-Majd valamikor felhívom!-tettem fel a két kezem.
-Rendben, de mi legyen a fiúkkal? Biztos még mindig keresnek.-mondta
-Küldök nekik egy üzenetet, hogy holnap jöjjenek a reptérre, pont abban az időben, hogy épp csak elbúcsúzni legyen már csak időm.
-Értem. Basszus, úgy fogsz hiányozni!-ölelt át,és közben éreztem, ahogy végigcsordul a hátamon pár könnycseppe.
-Ne sírj!-engedtem el és megtöröltem a szemét.-Tartjuk majd a kapcsolatot.
-Remélem is.-mondta majd feltűzte a haját.-Nem nézünk utoljára valami csurgós-csöpögős filmet?-kérdezte.
-Sírós csurgós-csöpögős vagy véres csurgós-csöpögős?-nevettem
-Sírós romantikus szarságot, amit szoktunk ilyen csajos estéken.-pattant fel.-Válassz filmet, addig én pattogtatok kukit!-mutatott egy könyves polcra ami tele volt DVD-kkel majd ki ment a konyhába. A Végtelen szerelem című filmet választottam, és be tettem. Addigra pont visszatért Angel egy tál popcornnal, és néztük is a műsort.
Reggel nehezen keltem. Angel segített ki cuccolni, majd egy öleléssel elbúcsúztunk, és indultam is a taxival.
A reptéren hamar becsekkoltam majd az előtérben vártam, hátha megjelennek a srácok, és meg is jelentek.
-Sziasztok.-köszöntem lehajtott fejjel.-El kell utaznom egy időre, de nem akartam búcsú nélkül távozni.-mondtam.
-Hát szia.-húzta a száját Messi, de én odamentem hozzá és átöleltem. Erre volt most szükségem. Háta mögül láttam Neymart, aki láthatólag menni készült, de ki másztam Leo karjai közül, és a srác után futottam.
-Ugye nem hiszed, hogy búcsú nélkül elmegyek?-fogtam meg a karját, amire ő megállt.
-Nem akarok elbúcsúzni, azzal a tudattal, hogy Messit választottad.
-Honnan veszed, hogy őt választottam?
-Őt ölelted meg először...-hajtotta le a fejét, de én utána hajoltam és megcsókoltam, amit viszonzott. Megfogtam a fejét, és visszahúztam, mert nehéz volt, úgy csókolózni, hogy neki le van hajtva a feje. Lassan éreztem kezét a derekamon, és könnyeit arcomon.
-Az Argentínába tartó gép 10 perc múlva indul, kérem szálljanak fel rá.-mondta egy női hang, és tudtam, hogy itt az ideje menni.
-Mennem kell, engedtem el a srácot, akinek vér vörös volt a feje, és kisírt a szeme.-Majd még találkozunk.-köszöntem el és már indultam is. Messziről integettem a két srácnak, majd elindultam a várakozóba, ahol már kérték is a jegyeket.
Az úton sírtam, és a közös képeimet néztem a srácokkal, de amikor megérkeztem, tudtam, hogy egy új élet vár rám....

2. évad -----> www.fckyoumodest.blogspot.hu <----- 2. évad