Part thirteen ~ Stay

Ebben a részben rengeteg gif lesz. :) Nem tudom. Lehet, hogy ez valakinek jó, de lehet, hogy valakinek rossz. A rész erősen 16+-os.

Azt hiszem kinyíltak a szemeim, de minden sötét volt körülöttem. Felkeltem az ágyról, és kimentem. Egy üres kórházi folyosó tárult elém. Körbe néztem. Két oldala volt. Az egyik üres, és a másik oldalon mintha állt volna valaki. Az a forma megindult felém, és közben arról kapcsolódtak le a villanyok fokozatosan. Elkezdtem rohanni a másik irányba. Mikor már az összes lekapcsolódott, addigra én már egy másik szobában voltam. Leültem a sarokba, majd hangokat hallottam. Egy magas női hangot. Egyfolytában csak két mondatot ismételgetett. "Megfogsz halni! Ezt nem élheted túl!" 


Kiakartam jutni a szobából, de az ajtó bezáródott.
-Mi történik velem?-ordítottam hisztérikusan.
Befogtam a fülemet, és a térdemre hajoltam
Egy idő után eltűnt minden, és megint csak a sötétséget láttam, meg hangokat hallottam. Már pár szót értettem is.
-Ide nem jöhet be! A lány erősen rázkódik. Mindjárt beadunk neki egy nyugtatót, és utána kedvükre látogathatják.
Rázkódom? Tehát, rázkódnék? De hogy? Mint egy olyan aki fázik, vagy mint egy elmebeteg? Azt hiszem az utóbbi, mivel kezdtem én is érezni. Szédültem, majd hirtelen erős szúrást éreztem a bal karomon. Biztos most kaptam meg a nyugtatót.

Megszűnt a rákódás. Olyan érzésem lett, mintha csukott szemmel feküdnék az ágyon ébren, mert mindent hallottam és éreztem, de mégsem tudtam kinyitni a szemem, vagy megszólalni. Viszont az már egy jó jel volt, hogy éreztem a friss levegőt, ahogy végig simul a kezemen.
Hirtelen Messi hangjára lettem figyelmes. Épp be akart kérezkedni, és be is jutott a szobámba. Éreztem, ahogy végig simítja kezét a hajamon, majd azt is, ahogy homlokon puszil. Éreztem ahogy megfogja a kezem, majd hallottam, ahogy hozzám szól.
-Tudom, hogy Neymar és közted régebb óta van valami, mint köztünk, de én szeretlek. Mindent megtennék érted. Csodás anyukája lennél a kisfiamnak. Nálad senkit sem szerettem a jobban. Megértem, ha nem mellettem döntesz, de kérlek maradj életben, mert nélküled nem tudnék létezni.-mondta, majd éreztem, ahogy rám cseppen egy könnycsepp.-Csak annyit kérek maradj életben!-szipogott, majd hallottam ahogy elsétál, és az ajtóm becsukódik.
Ha jó az idő érzékem pár perc telt el, és jött a következő látogatóm. Egyenlőre nem tudtam ki az, mert csak a lépteit hallottam, majd éreztem, ahogy leguggol mellém, és megsimítja a karom, de nem szólt. Egy ideig néma csönd, volt, majd egy sóhajt hallottam, és végül Neymar hangját hallottam meg.
-Nem tudom, hogy tehetted ezt, hogy a legjobb haverommal együtt vagy titokban, majd letagadod hogy mi is együtt voltunk, meg azt is hogy Messivel. Viszont azt tudom, hogy kibaszottul szeretlek és ha felépülsz kibaszottul döntsél, mert én elhiszem, hogy mindkettőnket szeretsz, de azt nem hiszem, hogy mindkettőnket ugyan annyira. Tudom, hogy okosan fogsz dönteni, még akkor is ha Messit választod. Igaz azt nem élném túl, de az a legfontosabb nekem, hogy boldog legyél.-szólalt meg végül. Úgy éreztem, hogy végig csordult a szememen pár könny. Majd a srác lágy csókját éreztem ajkaimon. Annyi mindent éreztem és ez csodálatos volt, még akkor is, ha tudtam, hogy ha egyszer fel kelek, döntenem kell két csodás srác között. Az lenne a legjobb ha megdöglenék.
Telt az idő. Ha nem tévedek akkor körülbelül egy-két óra telt el és annyi idő alatt senki sem látogatott meg, viszont abban az időben vagy tízszer néztek rám az ápolónők. Azt hittem most jönnek be tizenegyedjére, de tévedtem. Angel szipogására lettem figyelmes. Hallottam ahogy megreccsen a térde, miközben leguggol mellém. Megfogta a kezem közben pedig egyfolytában sírt. Ezt onnan tudtam, hogy tiszta víz lett a kezem.
-Lola, muszáj maradnod. Bízom benne, hogy így lesz, sőt tuti! Kaptál egy levelet arról a focis bigyuszról, de még senki nem nyitotta ki, így elhoztam neked. Ha felébredsz nézd meg! Az asztalodra teszem. A lényeg az, hogy a családod azért nem jött, be mert nem akarnak így látni, de kint imádkoznak érted, úgy ahogy én is. Csak annyit kérek, hogy maradj!-mondta, majd próbáltam megerőltetni magam, és megmozdítani a kezem. Azt hiszem sikerült. Lassan elindítottam, és reméltem, hogy megtalálom vele Angelita kezét. Mikor hozzá értem, lassan végigsimítottam. Kinyílt a szemem is és a lányra néztem. Szavakat még nem tudtam kinyögni, de rá mosolyogtam.-Úristen! Azonnal orvost!-üvöltötte, majd ráncigálta a nővér hívómat.-Te jó ég, te élsz! Annyira szeretlek!-ölelt át. Közben megérkezett az orvos is. Lekapcsolt rólam valamit, majd elvittek egy gyors vizsgálatra. Mikor vége lett elmondta az orvos, hogy semmi komolyabb sérülésem nincs, csak agyrázkódásom volt, szóval hamarosan haza mehetek, de pár napig még bent kell lennem a biztonság kedvéért.