Part twelve ~ Accident

Egyre kevesebb az olvasó. Nyugodjatok meg. Ha ennyire nem tetszenek az új részek abba hagyom. Írom tovább magamnak :)

Neymar ajtója előtt álltam. Lassan nekiiramodtam és kopogtattam. Nem kaptam választ, ezért megfogtam a kilincset és lehajtottam. Az ajtó nyílt.
-Neymar?-léptem be az ajtón.
-Lola, tűnj innen a francba!
-Mi? Most miért?-kérdeztem, közben meg a sírógörcs kerülgetett, Kurva anyádat Piqué!
-Piqué hívott. Megkérdezte miért hazudtam azt, hogy együtt vagyunk, ha te Messi barátnője vagy...
-Ez a hülye Piqué kavarja a szent szart. Egyikőtökkel sem vagyok együtt!!!-ordítottam, mire Neymar odarohant hozzám.
-Ja. Gondolhattam volna, hogy egy olcsó kis ribanc vagy aki mások érzéseivel játszadozik!
-Rohadj meg Neymar!-adtam meg a végszót, majd sírva kirohantam. Kiültem az ajtó elé és sírtam. Bánatom mellett ajtó nyikorgást hallottam, majd apró lépteket. Bíztam benne, hogy a srác az, de csak Davi volt az. Leült mellém, és kis kezével megsimította a karomat.
-Apa isz szíj ész te isz. Mijért?-kérdezte
-Azért drágaságom, mert olyanokat mondtunk egymásnak amit megbántunk.-simítottam meg a fejét.
-Akkoj mijért nyem kéjtek bocánatot egymásztól?-érdeklődött tovább.
-Mert nekünk nincs akkora szívünk mint neked!-öleltem át, mire hozzám bújt.
-Bocsánat.-jött a háttérből. Megfordultam, és Neymar állt ott.
-Nem, én boccs.-hajtottam le a fejem, és odajött hozzánk. Átölelt mindkettőnket.
-Nem akarlak elveszíteni!-súgta a fülembe a srác.
-Én sem tervezem, hogy elveszítelek.-mosolyogtam, majd megcsókolt. Ezt a jelenetet a kis srác mosolyogva nézte végig.
A nagy ölelkezések után elindultam Messihez. Elakartam neki mondani, hogy Neymart szeretem, de mikor odaértem, ez a tudat eltűnt belőlem. Mikor a srác kinyitotta az ajtót, egyből lerohantam. Megcsókoltam, majd tovább fajult a dolog. Nem tudok köztük dönteni. Az a gond, hogy mind kettőt nagyon megkedveltem.
*másnap reggel*
Lionelnél ébredtem. Lassan ki keltem az ágyból, és felöltöztem. A telefonom pittyegni kezdett.
"Foci bemutató ma 13:30kor"
Teljesen ki ment a fejemből, hogy ma mutatom be ember előtt a 'tehetségemet', hogy utána bekerülhessek egy nagyobb női football csapatba.
-Leo, nekem mennem kell bemutatóra.-mondtam, majd mire kaptam egy válasz ami a 'jó' volt, elindultam haza, és elkészültem. A focira meg már a saját kocsimmal mentem.
Hamar odaértem a meghallgatásra. Felvettem az edző cuccom, majd gyakoroltam kicsit, végül a nevemet mondták. Összeállítottak engem, meg pár lányt az egyik női focicsapat ellen. Nagyon izgultam a kezdet előtt, de kezdtem belejönni. Igaz nem nyertünk, de legalább rúgtam egy gólt. 3-5-re kaptunk ki, de remélem az plussz pontnak számít, hogy ebből én lőttem az egyik gólt.
Miután végeztünk, odahívtak engem, meg a többi lányt. Vagyis az összes lányt, az előttünk lévőket is, mert ahol én játszottam az volt az utolsó csapat. Összesen 10 csapat volt. Azt mondták, ha egy hónap múlva nem jelentkeznek nagyon rossz voltál és tuti nem vagy bent, ha jelentkeznek akkor sem biztos, hogy bent vagy, mert lehet tenned kell egy pótvizsgát, de van olyan is, hogy egyből bent vagy. Remélem én az utóbbi leszek.
Erről az egészről a srácok nem tudtak. Sőt, én is elfelejtettem, szóval érthető miért nem szóltam nekik, de talán így jobb.
Útközben piros lámpát kaptam. Előkaptam a telefonom, és közben két üzenetem is jött. Messitől meg Neymartól.
Neymar: "És én még hittem neked. Baszki Lola döntsd el kit szeretsz!"
Messi: "Beszélnünk kell, cuki!"
Tudtam, hogy ez már nem jelent jót. Egy kicsit megálltam egy benzin kútnál, és arcot mostam, közben végig gondoltam a dolgokat. Fogalmam sem volt, hogy kit válasszak.
Visszaültem a kocsiba, és elindítottam. Minden porcikám remegett, és arcomon könnycseppek folytak végig, közben az agyam járt. Egy részem azt akarta, hogy Messi a másik meg, hogy Neymar, de legbelül tudtam jól, hogy egyikőjüket sem akarom megbántani így a legjobb lenne, ha egyikőjük sem. Nem tudom miért tettem, de vezetés közben elkezdtem válaszolni az sms-ekre, majd hirtelen minden sötét lett körülöttem. Nem éreztem semmit.
Hangokat hallottam. Pár sürgető hangot, és szirénákat, de nem éreztem semmit, és nem is láttam semmit. Mi történt? Balesetem lett volna? Nem értettem tisztán mindent. Olyan volt, mintha azok az emberek suttogva ordítanának, de nem tudom mit. Idővel tapintásokat éreztem, majd csipogást hallottam. Biztos most kapcsoltak rá egy gépre a kórházban. Próbáltam kinyitni a szemem, de nem sikerült. Hirtelen elcsendesült minden és....