Part ten ~ Go to the police

Sziasztok! Örömmel jelentem, hogy facebook csoportunk is megnyílt. Teli lesz friss hírekkel, meg oda mindig leírok egy részletet az aktuálisan következő részről! Megtekintéshez katt ide!
Ezt a részt Dömötör Ginának ajánlom, egyik olvasómnak! :) Boldog szülinapot!!

Délben keltem. Még mindig fájt mindenem, de már nem volt vészes. Felkeltem, de abban a pillanatban meg jelent Neymar, és leült mellém az ágyra. Megsimította az arcom, majd elkezdett komolyodni a tekintete.
-Mi történt tegnap veled?-kérdezte. Nem tudtam mit tegyek. Nem akartam elmondani, de még is ki jött.
-Alejandro történt.-hajtottam le a fejem.
-A pasid történt?-vonta fel a szemöldökét.
-Igen, ő. Azt hittem meg fogok halni!-sírtam el magam. Neymar elkezdte a kezével a könnyeimet törölgetni.
-Nem kellett volna veled újra összejönni. Szerintem jelentsd fel, amíg van bizonyítékod!
-Dehogy jelentem fel! Ő életem első szerelme és remélem utolsó is!-hadartam.
-Mi van? Vissza akarsz hozzá menni ezek után is?-döbbent le a srác.
-Azt mondta szeret. Engem senki más nem szeret...szerelemből.-söpörtem a fülem mögé kapkodva a hajam.
-Ezt látod nagyon rosszul gondolod Lola. Biztos nagyon beverhetted a fejed, vagy nagyon megverheted, mivel nem vagy észnél. Hülyeségeket hadarsz itt nekem.
-Mi van? Te? Szeretsz? Te csak ágyba akarsz vinni! Minden híresség ilyen.
-Lola, ha ágyba akartalak volna vinni, az már rég megtörtént volna.-mosolygott perverzen.
-Látod? Undorító vagy! És tudod mit? Megyek megkeresem Alt és megbeszélem vele.
-Tudod mit? Takarodj innen!-mutatott az ajtóra, mire dühösen elindultam.
-Seggfej-motyogtam, mire odarohant hozzám.
-Tudod, ha szereted ezt a gyereket, akkor nem értem tegnap miért mondtad, hogy engem szeretsz, meg miért csókolóztunk annyiszor. Felőlem rá vághatod, hogy az nem igazi csók volt, de akkor az azt bizonyítja, hogy mekkora ribanc vagy!-dühödött fel, én meg összeestem. Leültem a földre és elkezdtem zokogni. Baszki de gáz vagyok.
-Ez jellemző rád. Inkább visszamész egy olyan sráchoz aki kétszer megbántott, ahelyett, hogy feljelentenéd a picsába és olyat keress aki tényleg szeret, most meg sírsz. Mint egy gyerek. Szánalmas vagy.
-Tudod, mikor tegnap mondtam, hogy szeretlek, azt úgy gondoltam mint barát, de gőzöm sincs miért csókoltalak meg. Talán azért mert rossz helyzetben voltam, és jót is akartam érezni. És igen, tudok róla, hogy mostanság elvetettem a sulykot, és csókolóztam veled, úgy, hogy van pasim, de te nem tudod miken megyek keresztül. És igen, visszafogok menni hozzá, mert nem akarom feljelenteni, mert a szüleim nem tudhatják meg mi történt. Nem, nem hiszem, hogy újra összejövök vele, azt csak úgy mondtam, de beszélni fogok vele. Felőlem le ribancozhat, meg ilyenek, de akkor rám ne számíts soha többet. Azt hittem, hogy te más vagy. Főleg tegnap, mikor segítettél nekem. Talán tévedtem.
-Lola én.....-kezdte de félbe szakítottam.
-Sajnálod? Nem érdekel! Már itt sem vagyok. Te mondtad, hogy takarodjak innen. Viszlát Neymar.-keltem fel, és elviharoztam. Ki mentem a házból, majd hívtam egy taxit. Megérkezett, majd elmondtam a kocsma címét.
A kocsiban ülve sokat gondolkoztam, majd rájöttem, hogy hülyeség lenne velem beszélni. Igaza volt Neymarnak. Fel kell jelentenem. De ez nem azt jelenti, hogy nem haragszom a srácra.
-Elnézést! Meggondoltam magam! A rendőrségre vigyen, kérem!-jelentettem ki, mire a sofőr bólintott egyet.
Hamar ott voltunk. Kifizettem a taxi árát, és nagy levegőt vettem. Elindultam a bejárat felé. Egy rendőr állt az ajtó előtt.
-Segíthetek?-kérdezte, mire előszedtem, minden bátorságomat, és kiböktem.
-Tulajdonképpen igen. Felszeretnék jelenteni valakit, testi bántalmazás miatt.-kezdtem, mire egy ismerős hangot hallottam a hátam mögül.
-Ki bántott?-jött a hátam mögül a hang. Hátra pillantottam. Alejandro volt az.
-Bakker.-suttogtam magamban, de azt hiszem a zsaru meghallotta.
-Kérem, ez az úr bántotta önt?-mutatott a hátam mögött lévő srácra, én meg behunytam a szemem és nagy lélegzetet vettem.
-Hát...-kezdtem el, de Al közbe vágott.
-Már elnézést, de miért bántanám? Egy rendes férfi vagyok, nem mellesleg a barátja.-tárta szét a karját, én meg kezdtem egyre dühösebb lenni.
-Igen ő volt. És bazd meg ne tettesd az ártatlant. Becsaptál. Elcsalogattál egy olyan helyre ahol senki sincs, majd megkéseltél-itt épp letépem a derekamról a ragtapaszt, és a zsarunak mutatom, utána meg a nyakamat.-majd hátra löktél, és megütöttél.-mutattam a kék-lila combomra.
-Vigyázz a szádra!-emelte meg a mutatóujját az ideges srác.
-Ez igaz, fiatalember?-nézett kérdőn a rendőr Alejandrora.
-Már hogy lettem volna én? Ez a cafka hazudik! Nem tudta bizonyítani. Akkor fényképezte le volna vagy nem tudom.-artikulált, mint egy elmebeteg, Várjunk csak. Az is.
-Fiam, szerezz magadnak egy ügyvédet!-nézett rá a zsaru. Igen ez után jött az elmebeteg tekintete, amit nekem szánt. A nyakamat behúztam, majd az arcomat a kezembe temettem. Féltem. Nem akartam azt, hogy megússza, mert ha úgy lesz lehet, hogy utána nevetve fog élve eltemetni, vagy ki tudja.
Megadtam a zsarunak a számom, hogy majd értesítsen. Utána elkezdtem csak úgy elsétálni onnan, és felszálltam egy buszra, amit nem tudtam, hogy merre tart. Megcsörgettem Neymart, de egy csengés után lekapcsolt. Ezután Messit próbáltam meg. Valakinek csak haza kell dobnia, mert ez a busz fogalmam sincs hova visz így két megálló után leszálltam. Szóval miután leszálltam megpróbáltam Leot felhívni.
-Szia Messi! Eltudnál értem ugrani?-kérdeztem.
-Szia cuki! Igen persze. Hova?-felelte, majd elmondtam a pontos címet. Vagyis azt ami a táblán volt.
Amíg nem érkezett meg a telefonomat nyomkodtam, de viszonylag hamar megjött. Egy szájra puszival köszönt, amit viszonoztam. De miért? Mindegy. A lényeg, hogy haza vitt, és utána áthívtam Angelt. Elmondtam neki, hogy feljelentettem azt a rohadékot, és hogy érzek valamit Neymar és Messi iránt, de Neymar most haragszik rám, viszont akkor sem érezhetek két valaki iránt valamit....Azt tanácsolta, hogy randizzak mind kettővel, és, hogy kinél érzek többet. Talán még átgondolom.....


*1 héttel később*

Mindenki összegyűlt a bíróságon. Ott voltam én, Angel, Alejandro, az ügyészek, a bíró stb. Láttam, hogy nagyon izgul, de nálam biztos nem izgult jobban. Féltem, hogy ha ő nyeri a pert, akkor én halott leszek, ha meg megnyerem, akkor nem látom öt évig ezt a mocskot. Négy órán át ment a vita. Nagyon durva volt. Angel majdnem felpofozta Al-t, de mi nyertünk. Sírtam örömömben, majd a barátnőm nyakába ugrottam. Haza indultunk. Elővettem a telefonom, hogy felhívjam Neymart, de eszembe jutott, hogy egy hete bármikor hívom nem veszi fel.
-Angel, elvinnél Neymarhoz? Már aggódom miatta.
-Úúú cica! Megfogadod a tanácsom?
-Nem fogok velük játszadozni!
-Na mindegy. Persze elviszlek.-mondta a végszót, majd elindultunk a sráchoz. Amint odaértünk, kiugrottam a kocsiból, és rohantam az ajtóhoz. Becsöngettem. Neymar, Davi Luccával állt az ajtóban, amit amint meglátott, igyekezett rám csapni.
-Várj!-tettem a lábam az ajtóhoz, hogy ne tudja becsukni.
-Mit akarsz?-forgatta a szemeit.
-Feljelentettem Al-t. Most voltam a bíróságon. Megnyertem a pert.-feleltem.
-Gratulálok.-mondta cinikusan.
-Figyelj, Ney. Én semmit nem gondoltam komolyan abból amit mondtam. Kérlek ne haragudj!-öleltem meg.
-Gyere beljebb, ne itt sírj!
Be mentem a házba. A kis David átölelte a lábaimat.
-Öjülök, hogy játjak!-mosolygott.
-Én is örülök neked Davi.-simítottam meg az arcát, amire Neymar is elmosolyodott.
-Nem csak ő örül neked..-adta be a derekát, majd közelebb jött hozzám, és átölelt. Végig simította a hátam, közben a nyakamat puszilgatta. Éreztem ahogy minden porcikám bele remeg.
-Most, hogy már nem vagy együtt azzal az elmebeteggel, nincs lelki ismeret furdalásod, ha megcsókollak?-súgta a fülembe.
-Nincs-mosolyogtam, majd megcsókolt. elkezdte az ajkamat harapdálni.
-És ma este nincs kedved mást is csinálni?-kérdezte perverz mosollyal. Tudtam mire gondol, de nem tudtam úgy lefeküdni vele, hogy Messi iránt is érzek valamit.
-Még nem állok rá készen.
-Nem baj.-mondta, majd folytattuk a csókot. A kis Davi figyelte végig az egészet, ezért abba hagytam.
-Apa, ő olyan nyeked minty Bjuna?-nézett boci szemekkel a kisfiú.
-Nem, ő sokkal többet jelent nekem nála.-simította meg a kis srác fejét, majd rám nézett.
-Ez igaz?-kérdeztem.
-Igen.-válaszolta, majd hátrasimította a hajam, és megint megcsókolt. Levegő hiány miatt abba hagytuk. Oda mentem a kis sráchoz, és leültem elé. Elkezdtem méregetni a tekintetemmel, majd nevettem egyet.
-Hát...helyesebb lesz mint az apja!-röhögtem, majd egy puszit nyomtam Davi arcára.-Csináljak vacsorát?-álltam fel, majd Neymarhoz sétáltam.
-Nem csináljuk meg együtt?-vett fel egy kötényt, mire ösztönösen nevetni kezdtem. Oda rohantam a hűtőhöz, és keresgéltem..................