Part seven ~ Davi Lucca

Mielőtt elkezdeném a hetedik részt,lenne egy kérdésem....ti szeretitek a blogom? Értem. Van 40+ feliratkozóm,aminek nagyon örülök, de nem tudom. Valaki írta nekem, hogy nem azért iratkoznak fel az emberek, mert tetszik nekik a blog, hanem, hogy ne legyen rossz nekem. Azután meg semmibe veszik a blogot...ezért azt kérem, hogy mindenki aki olvassa a blogot komizzon ehhez a részhez, hogy tudjam kik azok akik követik a részeket, és hogy megéri-e közönségnek írni a blogomat. Előre is köszi! -H

Reggel összerezzent gyomorral ébredtem. Tudtam, hogy előző nap olyan dolgot tettem, amit nem szabadott volna. A fejemet fogtam a fáradtságtól és az idegtől, közben meg sorban kaptam az sms-eket. Jó, lehet, hogy bunkón válaszoltam, de azért még fél kilenc sem volt, és én a kibaszott pittyegésekre keltem. Így is elég ideges voltam, hogy smároltam egy sráccal, aki nem a pasim. Nos igen. Egy ribanc vagyok. Ezt beismerhetjük. De ahjjj! Olyan jó volt. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Csak ültem az ágyamon és a plafont bámultam. Egy kis idő után a bátyám nyitott be.
-Te most tényleg hülyének nézel engem?-kérdezte.
-Neked is szia! Én is szeretlek!-pislogtam.
-Hallod.....
-Nem!-vágtam rá, közben nevetve.
-Jó, akkor ezután hallás vizsgálatra viszlek, de azért próbálj meg figyelni...MI AZ, HOGY TE KÉT FOCISTÁT ISMERSZ, ÉS AZ EGYIKKEL SMÁROLSZ IS?
-Mi? Te honnan tudsz arról, hogy csókolóztam Neymarral?-kérdeztem a szájamat rágcsálva.
-Tudod drága húgocskám a házunkon még mindig van ablak.
-Na ne!
-Van pasid, nem?
-De.
-Miért istenem miért lett a húgomból tini ribanc?
-Anyádat!
-Ő a te anyád is..
-Akkor anyánkat!-vágtam rá, majd kitessékeltem a szobából. Mily kedves már, hogy a testvérem is leribancozz. Ezért jár neki a keksz. Na jó, nem. Mivel megéheztem a kekszes gondolataim miatt, elővettem a dugi oreomat. Hmmm. Nyami.
Egy ideig az édes falatokat eszegettem, de elkezdett szólni a telefonom csengő hangja. Elő is kaptam a készüléket, majd megnéztem ki hív engem kilenc órakor. A kijelzőn Neymar neve villogott.
-Szia édes egyetlen cunci mókusom!-köszöntem.
-Humoros Heroldnével van dolgom?
-Aham!-nevettem.
-Szóóóval...-kezdte.-Nincs kedved ma átjönni vigyázni a kis Davi Luccára?
-Mi? Miért? Hol leszel?
-Otthon, de gondoltam vigyázhatnánk rá együtt is.
-Hát nekem mindegy, de akkor gyere értem. A címemet tudod.
-Jó, jó. Egy óra és ott vagyok.
Így ért véget telefon beszélgetésünk. Várjunk csak...EGY ÓRA MÚLVA ITT VAN? Én nem készülök el egy óra alatt.
Idegesen fogtam a fejem, és láttam, hogy idegességem alatt már negyed óra eltelt, én meg még sehogy sem állok. Gyorsan kifésültem a hajam, fogat mostam, parfüm, dezodor, tus, ruha. Huhh. Pontban kész lettem, de a srácok még sehol sem voltak. Fél órát késtek, ezért dühösen nyitottam ajtót, de amint meg láttam azt a cuki kis srácot, a szám mosolyra húzódott, majd Neymarra pillantottam, és megint mérges fejem lett.
-Azt mondtad egy óra!-háborogtam.
-Cica, ez a haj nem magától lesz szexi.-kacsintott, majd vállat vontam, és elkértem tőle Davit. Mogyoró barna szemei engem méregettek, és szájacskája hirtelen mosolyra állt át. Annyira tetszett az a kis szőke baba haja, hogy rögtön beletúrtam, mire ő elnevette magát.
-Úgy látszik kedvel téged!-mosolygott a srác.
-Ja! Szerintem még nálad is jobban!
-Ez csúnya volt!
-Nyugi van baz...
-Vigyázz a szádra! Nem akarom, hogy csúnya szavakat tanuljon meg..-vágott közbe Neymar.
-d meg-folytattam.
-Bazd meg!-ismételte Davi.
-Látod?-mutatott két kezével a kis srácra, mire elröhögtem magam.
-Ez nem vicces!
-Óóó, pedig én nagyon jól szórakozom!
-Tudod mit?-vette ki a kezemből a kis szőke herceget.
-Mit?-tártam szét a karom.
-Áthívom Angelt, hátha ő segít.
-Ez most komoly? Rajtunk kívül nincs bébiszitternek képes ember? 
-Hát nincs.
-Najó, megyek én, mert Ang még fejre ejti szerencsétlen gyereket.
-Hu, akkor ez randi?
-Egy csók volt. Hagyjál már. Csak barátok vagyunk, kápizs?
-Jó-jó, nyugi! De mellékesen, barátok nem szoktak ilyen szenvedélyesen smárolni.-röhögött,
-Ó fogd be!-mondtam gúnyosan
-Elindulnánk?
-Na végre már!
Kimentünk az ajtón, majd elsétáltunk a luxus autóig. A srác betette Davi Luccát hátra a baba ülésre, én addig beültem előre, a kormány mögé.
-Tudsz vezetni?-vonta fel a szemöldökét Neymar.
-Igen, persze.-kamuztam
-Jó, szívem. Csak arra azért, vigyázz, hogy előre, és ne hátra indulj el...Na nyomás az anyós ülésre!
-Anyád!
-Lola kérlek...
-Na jól van.-adtam meg magam és áthuppantam a másik ülésre. Mikor Neymar is beült, rám nézett, majd én is rá.
-Ne légy durci!-monda gügyögve, majd megfogta az arcom, úgy ahogy az idősek szokták.
-Ha még egyszer megrángatott a bőrt a képemen, akkor nem állok jót magamért!
-Ó, egy igazi rossz kislánnyal van dolgunk.-emelte fel a kezét magasba, majd nevetett, és elindította a kocsit.
-Végre...-motyogtam, de szerencsére vagy nem figyelt, vagy nem hallotta, vagy leszarja. Útközben hátra néztem a kis srácra, aki rám mosolygott, én meg viszonoztam neki a gesztust.
Lassan megérkeztünk a 'házhoz'. Kiszálltam a járműből, majd a hátsó ajtóhoz igyekeztem, kiszedni az ülésből, majd felemeltem, és a karjaim közé zártam.
-Gyere szívem!-mondtam Davinek.
-Hmm. És én nem vagyok a szíved?-kérdezte, mire küldtem neki egy puszit.
-Mwuah!
-Tudom, hogy imádsz!-kiabálta
-Hát te ezt nagyon elhitted!-röhögtem, majd lassan közelebb kerültünk egymáshoz(nem úgy),úgy  hogy beszélő (és nem ordító) távolságban voltunk már, és nyitotta a kapu ajtót. Hamar bent voltunk a házban, én meg letettem a kis só zsákot.
-Miért kell a lányoknak mindig sminkelniük magukat?-vonta fel Neymar a szemöldökét.
-Mi? Ez most hogy jött?
-Hát onnan, hogy gyönyörű vagy, de a smink csak álca.
-Figyelj, flört király, most nincs is rajtam smink!
-Bakker! Te smink nélkül is gyönyörű vagy!-monda, mire a szemgolyóim körbe mérték a szememet. Miután körbe értek, arra eszméltem fel, hogy a srác egyre közelebb jön hozzám (igen, most úgy). Lassan kezeivel körbe fonja a derekamat, és száját a fülem mellé igazítja.
-Ha lefektetted Davit, csinálhatnánk valami érdekesebbet, nem?-súgta.
-Ha még egyszer ezek után el kell mondanom neked, hogy foglat vagyok, lekeverhetnék neked egyet, nem?-löktem el magamtól.
-Tegnap még nem így álltál a dolgokhoz!-vigyorgott, mire én nem törődve a dologgal, felmentem játszani (kifárasztani) a csöpséggel, majd elaltatni.
-Davi!-kiáltottam, mire a kis srác egy hatalmas mese könyvvel futott oda hozzám.
-Meséljek belőle?-kérdeztem, mire hevesen bólogatott.-Na akkor, mutasd meg a szobádat, hogy kellő kényelembe helyezhesd magad a meséhez!
Elindultunk Davi szobájába, mire a szőke herceg bevetette magát az ágyába, és a meséjét követelte, amit lassan el is mondtam neki.
Mikor végre Davi elaludt, halkan ki tipegtem a szobájából, le a lépcsőn. Sötét volt. Hirtelen valaki elkapott a szájamnál fogva, és félre húzott.
-Nyugi, csak én vagyok!-nevetett Neymar.
-Ez nem vicces!-csaptam a mellkasára, és mikor épp vettem volna el a kezem, megragadta. Lassan áthelyezte, a szívére.
-Ez csak érted dobog.-mondta.
-De nyálas!-gúnyolódtam, mire megfogta a kezem, ami eddig a bal mellkasán volt (van egyáltalán olyan?), és az ujjával elkezdte simogatni, közben egyfolytában engem nézett. Kerültem a szemkontaktust, mert én hamar zavarba tudok jönni, de ez sajnos nem sikerült. Ahhoz túl szép a szeme, ami ámulatba ejtett. Sokáig egymás tekintetét fürkésztük. Nagy lélegzetet vettem, amibe az egész testem beleremegett. Közelebb húzott magához, majd elkezdte a nyakamat lentről felfelé puszilgatni, majd vissza. Hamar már az arcomon hagyott apró puszikat végül a szám sarkánál megállt. Csókra nyitotta a száját, majd én is. Ajkaink összeértek, de nyelveink mégsem keresték egymást. Nem csókolt meg, csak akart, de tudta, hogy nem szabad, és ezt becsültem benne. Mivel én nagyon akartam érezni a nyelvét a számban, ezért kezdeményeztem. .....
Várom a kommenteket<3