Part three ~ After weeks

Pontosan nyolc hét telt el azóta, amióta az FCB meccset néztem, és számomra egy fantasztikus élmény volt, főleg az, hogy utána még a két kedvenc játékosom randira vagyis inkább egy találkozóra hívott engem és Angelitát, most meg már kezd minden napos lenni, az, hogy találkozgatunk velük. Olyan fura nekem ez, hogy két ismétlem KETTŐ focista barátom is lett. Végre nem csak egyetlen egy barátom van hanem három, és közülük (újra ismétlem) KÉT világhírű focista van. A mai napon is olyan izgatott vagyok, mint a nyolc héttel ezelőttin, hisz ma tér vissza évek után a drágám. Remegő lábakkal álltam a ház előtt, várva, hogy Al megérkezzen.Szüleim is várták, mert ők nem tudtak arról a dologról ami kettőnk közt történt.
Hirtelen egy autó hangjára lettem figyelmes, és lassan láttam is egy szürke audit, ahogy kanyarodik be az utcánkba, majd egyenesen a házunk előtt áll meg. Nyílt az ajtó, én meg még mindig remegő testrészekkel álltam, de már a kapu előtt. Az ajtóból Alejandro jött ki, én meg ösztönösen elsírtam magam és odarohantam hozzá, majd átöleltem. Egy ideig nem engedtem el, ezért ő lépett, és felemelt, majd visszahelyezett a talajra.
-Te évről-évre szebb vagy!-közölte velem, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Te meg még mindig nem hasonlítasz egy spanyolra!-röhögtem el magam.
-Mivel még mindig nem spanyolok a szüleim, csak apukám félig.-mosolygott, majd hátra tolta a fülem mögé a hajam.-Hiányoztál!-súgta bele a fülembe.
-Te is nekem!-kezdtem el újra szorongatni, majd elindult a szám az övé felé, és majdnem csók lett belőle, de pont akkor jöttek ki a szüleim.
-Te még élsz?-kérdezte apukám Altól 'viccesen'.
-Nem.-rázta a fejét röhögve a srác.
-Nem akartok bejönni?-jött ki az ajtón anya is.
-De!-vágtam rá, egy hatalmas vigyorral a fejemen, majd bementünk.
Egy ideig dermedt csöndben bámultuk egymást az asztalnál, és ettük anyukám főztjét, majd mikor végeztünk felmentem Allal a szobámba. Elmondtam neki, hogy milyen fantasztikus dolog történt velem meg ilyenek, majd csók,csók puszi, puszi, ölelés és haza ment a szüleihez, én meg felhívtam Angelt, hogy induljunk a meccsre. Ez volt a második meccsem, de most már a focisták bejáratán mehettem be. Angelita csak eldobott, mert neki randija lesz, szóval most is egyedül nézem de nem baj, mert két barátom még játszik is a meccsen. Bementem a bejáraton, és Messi már is egy nagy öleléssel fogadott engem.
-Cuki!-mondta örvendve.
-Szia Leo!-köszöntem.
-Messi, vár az edző.-mondta Neymar Messinek, majd mikor Lionel elment, odajött hozzám, és átölelt.
-Szia édes!-hajolt oda hozzám, hogy megcsókoljon.
-Te meg mit művelsz? Van pasim!-förmedtem rá.
-Nekem meg focilabdám.
-Mi bajod?
-Azt hittem olyan dolgokról beszélünk, amik feleslegesek.-mondta majd megint oda jött, hogy megcsókoljon, de megint eltaszítottam magamtól.
-Egy, nem érzek irántad semmi mást, mint barát, kettő, ma jött haza a fiúm..-mondtam, mire elröhögte magát.
-Egy megérett a megy, kettő csipkebokorvessző, három én leszek a párod!-mondta, mire elröhögtem magam, és megöklöztem a vállát.
-Álmodozzál nyugodtan!-nevettem tovább, majd beljebb mentem, és köszöntem a többi focistának is, akik furcsán néztek rám, majd jött Messi, és kimagyarázott engem, mielőtt az egyik rám hívta volna az őröket, de megúsztam. Lassacskán elkezdődött a meccs, én meg kukucskáltam, ahogy játszanak. Fél időben már 7-0-ra vezettek, majd nagy ordibálással jöttek be, arra a 10 percre, hogy lehűtsék magukat.
-Ilyen nagy különbségre még sohasem vertük meg a Realt! Te vagy a kabalánk cuki!-jött oda Leo hozzám, vígan.
-Na persze!-mondtam neki egy kicsit cinikusan, majd átöleltem.
-Szia Lola!-köszönt Neymar is,majd egy puszit nyomott az arcomra.-Mázlista egy lány vagy!-folytatta.
-Mert, miért is? Amúgy tudom.
-Mert a világ leghelyesebb focistája vágyik a csókodra.
-Tényleg? James Rodriguez az én csókomra vár? Hol van?
-Oh már, miért vagy ilyen szegénnyel?-kérdezte Messi, mire mindketten elröhögtük magunkat, majd elindultak visszafelé a meccsre. Már lassan 10-0-ra vezettek. Nagyon durva volt.
Mikor vége lett, arra figyeltem fel, hogy mindannyian felém rohannak, majd felemeltek.
-TEGYETEK LE!-ordítottam.
-Jaj, most mi a baj?-nézett rám Neymar, mikor végre letettek.
-Izzadtak vagytok.-mondtam, majd elsimítottam a hajam a szememből.
-Ó srácok. Valaki szeretne egy nagy ölelést!-folytatta a srác, majd valamennyien odajöttek hozzám, és az izzadt testükkel ölelgetni kezdtek.
-Hagyjátok abba!-sopánkodtam.
-De még csak most kezdtük el, cuki!-szorongatott Messi.
De, de én...-terveltem ki valamit.-klausztrofóbiás vagyok!-hisztiztem, majd egyszerre elengedett mindenki.
-Köszönöm!-poroltam le a ruhám, bár nem tudom miért.-most valaki adna valami ruhát, mert ez tiszta izzadt lett!
-Tessék!-dobott ide Neymar egy pólót.-Ez a brazíl mezem, és fogalmam sincs, hogy került ide, de ezt nyugodtan felveheted!-mondta.
-Ó köszi!-hálálkodtam, majd elmentem a mosdóba, és átvettem a felsőmet. Öltözés közben a telefonom elkezdett pittyogni. Angel volt az, aki egy üzenetet küldött.
Kimentem a mosdóból a mezben, majd egyenesen a srácokhoz mentem.
-Valamelyikőtök haza tudna dobni?-kérdeztem.
-Persze, haza viszlek.-felelte Neymar.
-Okés. Majd mondom az utat.
Kimentünk, és megkerestük a kocsiját, ami egy fehér Audi R8 Spyder volt, én hülye meg tátva maradt szájjal álltam a kocsi előtt.
-Nem ülsz be?-kérdezte a srác, majd kinyitotta nekem az ajtót.
-Öhh, de.-túrtam bele a hajamba, majd leültem az anyós ülsére. Még a mai napig nem tudom, miért anyós ülésnek hívják.
Csendben ültünk a kocsiban. Csak a navigációm hallatszott, de se rádió se beszélgetés, csak néma csönd.
-Ez a mi házunk.-jutottam vég szóra.
-Oks, szia!-köszönt el tőlem.
-BASSZUS!-kiáltottam fel
-Mi az?
-Ebben nem mehetek be!-mutattam a sárga mezre.
-Szállj ki a kocsiból.
-Mi?
-Csak szállj ki!-erősködött tovább.
-Okééé!-tettem magasba a kezem, majd kiszálltam a járműből, és ő is, majd felkapott és az ajtó elé vitt.
-Mit csinálsz? Engedj el!-ordibáltam majd letett és bekopogott.
-Te meg mi a Szent Habakukkot csinálsz?-kérdeztem idegesen, mire apukám kinyitotta az ajtót.
-Szia drágám!-adott egy puszit, majd a mellettem álló Neymarra nézett.-Szia Neymar.
-Jó napot uram! Haza dobtam a lányát, ha nem baj, és kölcsön adtam neki a mezem, mert koszos lett a pólója.
-Rendben, és ti honnan ismeritek egymást?
-Öhh. Hosszú!-nevettem kínosan, majd bevezettem apámat a házba, és elköszöntem Neymártól. Fúúúú.
-Megmagyarázod, vagy nem rám tartozik?-kérdezte apa olyan 'kamasz lányok...' tekintettel.
-Semmi különös, csak még a meccsen találkoztam vele és Messivel, meg ilyenek....-mondtam, majd válasz előtt fölrohantam a szobámba.