Part five ~ Diary

  Reggel egy idegen helyen
találtam magam, de hamar rájöttem, hogy az éjszakát Leonál töltöttem.
-Jó reggelt!-fogadott Messi örömmel.
 -Szia!-mondtam fáradtan, majd a kezében kávét pillantottam meg. -Nem tudom milyen kávét szeretsz, de csináltam neked Coffe Americano-t két teáskanál cukorral.
-Tökéletes!-bólogattam, majd átvettem az energia bombát. Óvatosan kortyolgattam a meleg italt. Mikos lassan befejeztem szóltam Messinek, hogy dobjon haza. Mármint nem szó szerinti értelemben. A garázsban egy szürke Jaguar XKR állt. Még jobban lefagytam, mint Neymarnal.
 -WOW!-csúszott ki a számon.
 -Mi az?-kérdezte a srác mosolyogva.
-Öh. Semmi.-feleltem, majd beszálltam a járgányba. Egy ideig csendben utaztunk, de aztán Leo megszólalt.
-Bocsi, de nem érek rá, mert interjúm lesz, és nekem az nagy kerülő lenne, ha haza dobnálak, mert nekem pont a másik irányban van, ezért ki teszlek itt!-mutatott egy kb. akkora házra mint az övé.-Itt lakik Neymar. Kérd meg, hogy dobjon haza.
-Rendben..-suttogtam, majd bólogattam, és végül kiszálltam. Egyenesen a villa szintet elérő házhoz sétáltam, majd csengettem. Sokáig vártam, majd azt hittem nincs itthon, így elindultam, hátha fogok egy taxit, de pont akkor jött ki az ajtón a félmeztelen fiú. Nem volt más rajta csak egy törülköző.
 -Ki az?-kérdezte.
-Én vagyok az Lola!-mutattam fel magasba a kezem.
-Oh. Gyere be!-mondta, mire én a kapura mutattam jelezve, hogy zárva, majd bement és nyílt is.
-Köszi! -léptem beljebb az ajtón.
 -Mit keresel itt, és honnan tudod, hogy itt lakom?
-Öhh hosszú...Tényleg, amúgy haza tudnál vinni?
-Ja. Foglalj helyett a szobámban, amíg én átöltözöm.
A szobájában ültem és rá vártam. Tekintetem minden felé pillantgatott. Észrevettem egy nagy ládát, amire az volt rá írva, hogy 'Ne nyisd ki!', persze én egyből azon voltam, hogy kinyissam. Nekiiramodtam, és elindultam a láda felé. Megfogtam a tetejét, majd felnyitottam. Sok régi holmit láttam. Aláírt foci labdákat, régi képeket, alattuk meg egy naplót(?!). Vissza pakoltam, mindent a helyére, csak azt az árvácska naplót rejtettem bele a táskámba. Tudom, nem szép dolog, de kíváncsi vagyok egy olyan srác gondolataira, aki naplót ír. Neymar visszatért, és megállt az ajtóban.
-Mehetünk?-kérdezte, mire én bátran bólintottam egyet, és cuccostul felkeltem az ágyból. Lebaktattunk a lépcsőn, majd ki az ajtón, végül be Neymar kocsijába. Lassacskán hazaértünk, és kitett a házunknál. Motyogtunk egymásnak valami szia féleséget, majd a ház felé igyekeztem, onnan meg be a szobámba. Kinyitottam a batyumat, és kiemeltem belőle a könnyvastagságú naplót. Eleinte nem akartam kinyitni, de végül megtettem életem első rosszaságát. Hmm. Beleolvasni más naplójába...Talán ezért még életfogytiglant is kaphatok. Bele akartam csak kukucskálni,de végül nem sikerült tartanom magam, ezért elolvastam a 'kukucska' helyett.

"Egy egoista footballista naplója"-így kezdődött. Ez még igaz is.

"Mekkora hülyeség ez a napló dolog, főleg egy srácnak, de valahova csak bele kell vésni az érzéseimet, mert ha magamba tartom, megfulladok. Régen csak egy beképzelt focista voltam, aki mindig a haját igazgatta a tükörben.Ha nem meccsen volt, akkor csak magát bámulta a tükörben..."-jesszus. "

...de most az életem fenekestül felfordult. Egy meccs alatt. Megtanultam, hogy a játékot játszani kell, nem pedig mindenképpen megnyerni. Én ezt tettem azon az éjszakán is, de akkor nem csak egy játékot nyertem meg, amit tisztességesen játszottam, és nem csak a nyerésre mentem. Aznap éjjel ott volt egy gyönyörű lány. Oda rohant hozzám, mint egy őrült, hogy lecsaphasson az autogrammomra, meg egy hülye fotóért. Sajnos én benne nem egy őrült rajongót láttam, hanem egy reményt, egy kapcsolatot."-bah...

"Nem tudom mit tegyek, hogy mit csináljak, hogy megkedveltessem magam vele,úgy mint szerelmet, nem úgy mint barátot. Talán nem éri meg, de ha ő nem lesz itt velem, akkor nem lesz semmim. Ő a mindenem. Istenem. Két hónap alatt beleszerettem egy olyan lányba, aki semmit sem érez irántam. De jó. Ő mást szeret, és engem sosem fog. Bárhogy próbálkozom. Anya azt mondta, hogy ha szeretek valakit engedjek el, és azt is, hogy olyan emberre várni aki nem szeret viszont, olyan mint repülőre várni a buszmegállóban. Talán igaza van, de nem tudom. Nem tudok mit tenni. Minden nap látni szeretném, de ha minden nap látom megszakadok. Kellett az nap eljönnie a meccsre. Akkor most nem éreznék így." -Becsuktam a naplót, mert nem bírtam tovább olvasni. Nem csak azért mert elsírtam magam, hanem azért sem, mert még sosem rajongott így értem senki. Na jó. össze kell szednem magam. A naplót elrejtettem jó mélyre a táskámban, majd felkaptam a foci cuccom, és kimentem rugdalni egy kicsit. Játék közben az agyam telis-tele voltak gondolatokkal. Nem nagyon értettem ezt az egész naplósdit. Talán tudtam, hogy milyen vagyok, és, hogy megnézem valamikor vagy hát nem tudom. Olyan furcsa nekem ez az egész.
 -Szegény labda, mit ártott neked?-kérdezte egy férfi hang, és mire oda figyeltem, láttam, hogy Al áll a kapuban.
-Szia!-mosolyodtam el, majd kinyitottam a kaput.
 -Olyan gyönyörű szemed van.-mondta
 -Olyat mondj, amit nem tudok.
 Hirtelen elkezdett közeledni az arca az enyémhez, majd a szánk összeért, és a nyelvünk összetalálkozott. Egy szóval? Megcsókolt.
 -Hiányoztál!-simította el a hajam.
 -Te is!
 -Hallottam focistákkal barátkozol...-kapta ki a kezemből a labdát.
 -Igen, de csak a barátok semmi más....najó az egyik rólam írkál a naplójában, ami szerintem valami egy csapda, hogy ágyba vihessen.
 -De ugye nem fog?
 -Nem. Hacsak...-utaltam a két évvel ezelőtti incidensünkre.
 -Ahj megígértem, hogy nem lesz több ilyen, drágám.
 -Minek nézel engem? Született feleségnek?-röhögtem.
 -Hiányzott a humorod!-mondta
-Nekem meg az, hogy legyen egy kis időm focizni, szóval, ha megbocsájtanál...-toltam el a fejét magamtól, majd nevettem egyet, és folytattam a rugdalást. Egy ideig csak én voltam, és a labda, mikor valaki megragadott a derekamnál fogva. Sajnos nem láttam csak a hátát, de azt tudtam, hogy nem Alejandro volt, mert ő 2 perccel ezelőtt távozott, és más ruhában volt, jaaa és nem volt rajta fullcap
 -TEGYÉL MÁR LE!-ordítottam, mire a tag letett, és egy dühös Neymart pillantottam meg. Oops? -Miért vitted el a naplóm?-kérdezte, mire elnevettem magam.
 -Te naplót írsz?-röhögtem tovább.
 -Jól tudod, te azt, mert amíg meg nem jelentél meg volt.
Egy ideig gondolkodtam, hogy mit tudnék mondani, és hogy hogy tudnám vissza csempészni azt a rohadt naplót, de sajnos nem jött ötlet.
 -Jó..-böktem ki.-A szobámban van a hülye naplód.
 -Öh..és Lola, ugye nem olvastál bele?
 -Még szép, hogy beleolvastam! Na gyere!-ragadtam meg a karját és felhurcoltam a szobámba, de anya kérdőn pillantott rám.
-Ne most ANYA!-néztem rá, majd becsaptam az ajtót. Lassan elkezdtem matatni a táskámban, és előhúztam azt a dolgot, amit a srác keresett.
-Tessék itt van!-adtam át a tárgyat.
 -Gondolom, hogy mit gondolhatsz, dee....
-TUDOM! EZ EGY CSAPDA VOLT, HOGY LEDÖNTHESS!-fakadtam ki..
 -Ja, persze igen..-nevetett Neymar, de láttam, hogy titkol előlem valamit.
-Szóóóval nem azért volt?
 -Öhm, de, de igen azért volt.-felelte, mire én lekevertem neki egyet. -De azért csókot kapok?
 -Cseszd meg! És most tűnj innen!-kiabáltam, majd pár könnycsepp megint kihullott a szememből. Nem tudtam a fülemnek hinni, amikor kimondta, hogy azért volt, hogy megdughasson. Fú. És én még a barátomnak hittem. Ott bőgtem, mint egy idétlen a szobámban, kisírt szemekkel, mikor anyu bejött. -Kop, kop!-mondta, mert az ajtót az a agyatlan nyitva hagyta.
-Bejöhetsz!-töröltem meg a szemem.
 -Az a fiúka bántott meg téged?-kérdezte majd leült mellém. Hát igen. Anyukám nem ismeri a focistákat, így szerencsére nem tudta, hogy személyesen Neymar Júnior járt a házunkban. A profi focista, minden lány álma. Bahh. Hányi tudnék.
-Nem, csak hiányzik Al, mert ma még nem láttam.-füllentettem.
 -Értem, de még is ki volt az a srác?
 -Angel pasija..mondta, hogy..hogy öööö...Angel nem tudott jönni, és írt egy üzenetet, amit már elolvastam és kidobtam.
 -Huh. Helyes srác! És mi állt az üzenetben?
-Öhh...az, hogy ööömm.. Találkozott ma Alejandroval, de ő nem tud jönni, és ezért sírok.
-Értem. Hagyjalak magadra?
 -Kérlek.
 Nem szeretek anyának hazudni, de ha elmondanám ki is ez a Neymar Júnior, akkor ki akadna,meg ilyenek, azt meg nem akarom. Így hát szomorúan bedugtam a fülest a fülembe, majd bekapcsoltam az Evanescene Lithium című számát, és elvoltam addig a 3 percig, majd újra bőgtem. Hú. Utoljára akkor bőgtem ennyit, amikor történt az az Alejandros dolog. Nem is értem miért is. Érzékeny vagyok erre a szex dologra. Na jó. Ez hülyén hangozott. Szóval sírásom közben kopogtattak a (végre) bezárt ajtómon.
 -Szabad.-szipogtam.
 -Sajnálom Lola!-ült le mellém Neymar.
 -Na most tűnj el innen!-lökdöstem.
 -Nem vagyok varázsló.-nevetett.
 -Repülni tudsz?-csillant fel a szemem.
 -Nem.-röhögött.
 -De nagy kár. Akkor majd én szívesen kirepítelek az ablakon, ha nem hagysz itt!
 -Nyugi!-állította le, az éppen őt bökdöső karomat.
-Nem tudtam, hogy elfogod olvasni. Csak azért mondtam, mert nem akartam, hogy megtudd az igazat, mert te nem tekintesz rám, úgy. Nem tudtam, hogy ezzel így megbánthatlak!-ölelt át.
 -Most engedj el!-mondtam mozdulatlanul.
 -Oké.-suttogta, majd megsimította az arcom, és közelebb jött hozzám. Nem tudom miért, de elmosolyodtam, és a szám szélét kezdtem el rágcsálni, mikor............